Az Utolsó vacsora food styling szemmel
A világ legismertebb utolsó vacsora ábrázolása Leonardo da Vinci nevéhez fűződik. Ő az, aki az 1400-as évek végén megfestette ezt a híres jelenetet, ahol Jézus a 12 tanítványával megüli az utolsó vacsorát. A festmény egészen pontosan azt a pillanatot ábrázolja, mikor Jézus közli az apostolokkal, hogy valamelyikük elárulja őt. Júdás és Jézus egyszerre nyúlnak a kenyérért. A festmény témája az étkezés, történelmünk leghíresebb vacsorája, éppen ezért nézzük meg, mit árul el ez az akkori szokásokról és mit tudunk kiolvasni belőle ha food styling szempotból vizsgáljuk.
Amikor a food stylingról beszélünk, elsőre talán magazinfotók, reklámkampányok vagy Instagram-posztok jutnak eszünkbe, pedig a jól megkomponált étkezési jelenetek művészeti hagyománya jóval régebbre nyúlik vissza. Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskója nemcsak vallási és művészeti szempontból jelentős alkotás, hanem food stylist szemmel nézve is igazi kincsesbánya.
Az első dolog, ami szembetűnik a képen, a fehér terítő. Letisztultságot, egyszerűséget sugall, ami kiemeli az asztalra helyezett ételeket. Ez a fajta „tisztaság” ma is az egyik legkedveltebb eszköz a food styling világában, semmi sem vonja el a figyelmet az ételről, mégis elegáns, ünnepélyes.
Az edények, áttetsző poharak szintén egyszerűek, nem túl nagyok, nem hangsúlyosak, így szintén az ételé lehet a főszerep. Érdekesség, hogy a képen nincsenek evőeszközök, ez ugyanis a 15. században még nem volt elterjedt szokás.
Fontos megjegyezni (ahogy erre később is kitérek majd), hogy Leonardo nem korhűen ábrázolta az utolsó vacsorát, hanem az akkori itáliai elemekből, szokásokból építkezik.
A természetes fénynek is fontos szerepe van, csakúgy mint napjainkban, hiszen ez az a megvilágítás ami a leginkább kiemeli az ételek textúráját.
De vajon mit is ettek az utolsó vacsorán?
Azt tudjuk, hogy ez egy húsvéti vacsora volt, vagyis a zsidóknál a pászka ünnepe, ahol biztosan fogyasztottak kenyeret és bort. Ez az amit a Bibliából és a kutatásokból ismerünk. De nézzük, az Utolsó vacsora c. festményen milyen ételek szerepelnek.
A történelmi hűséggel szakítva, Leonardo nem azokat az ételeket festette meg, amit valójában fogyasztottak az apostolok, sokkal inkább a saját korából merített ihletet. Már az edényeket, tányérokon is látni, hogy nem az adott korban használt kőedények jelennek meg a festményen, sokkal inkább a 15. századi Itáliában használt fém tálkák köszönnek vissza. Leonardo da Vinci szívesen merített a saját korából elemeket, így kerülhetett az utolsó vacsora asztalára angolna és narancs is. Ezen kívül a kenyér és a bor is ott van az asztalon, de ezek szimbolikus jelentéssel is bírnak. A kenyér a szentség szimbóluma, a hal az ősrégi keresztény jelkép, a bor az áldozat jele. Nem a történelmi hűség, hanem az értelmezés és esztétika volt a célja. A mű tehát nem gasztronómiai rekonstrukció, hanem egy időtlen, teátrális kompozíció, amely az étkezésen keresztül közvetíti a pillanat drámáját.
A food styling itt nem csupán díszítés, hanem a történet része. És hogy mit tanulhatunk mi, mai vizuális alkotók ebből a több mint 500 éves jelenetből? Hogy minden falat mesél. És néha a legegyszerűbb tányér mondja el a legtöbbet.