Food styling a reneszánsz festészetben
Vajon a híres csendéletek, miért annyira beszédesek? Miért tudunk olyan sokáig gyönyörködni bennük? A festő talán véletlenül alkotta úgy a kompozíciót, ahogy? A fény-árnyék játéka, a gyümölcsök és apró kis ezüsttálkák, kanalak elrendezése csupán véletlenül lettek elhelyezve az asztalon? És vajon gondolták volna akkoriban, hogy egy ilyen kompozíció megalkotása egy fizetett szakma lesz majd a 21. században?
Megannyi kérdést vetnek fel a régi korok csendélet festményei. Tényleg ezt ették volna az adott kor emberei, vagy ez csupán az akkori „instagram” ottani megfelelője volt, hogy meg kell mutatni (elsősorban a tehetőseknek), hogy mennyire kiváltságos helyzetben vannak?
Természetesen semmi nem volt véletlen, a festő pontosan tudta, hogy mit hova kell helyezni ahhoz, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Az ételábrázolás a reneszánszban sokszor nem is az ételről szólt, inkább szimbolikus jelentést hordozott vagy épp bibliai, esetleg erkölcsi mondanivalója volt. Az alma, szőlő a termékenységet és a jólétet szimbolizálta, míg a hal és a kenyér a kereszténységre utalt.
A csendéletek különösen a 16. század végére és a 17. század elejére jellemző holland festészetben túlcsorduló asztalokat mutattak be, melyeken friss gyümölcsök, húsok, kenyerek és borok voltak. Tehát itt is jól érezhető, hogy az akkori kor gazdagságát, mulatságait, mértéktelenségét mutatja be.
A food styling és a reneszánsz művészet között sok a párhuzam: mindkettő az étel vizuális megjelenítésére fókuszál, figyelembe véve a kompozíciót, a színeket és a textúrákat. A reneszánsz mesterek, mint Caravaggio vagy Pieter Aertsen, olyan módszereket alkalmaztak, amelyek a mai ételfotózásban is megállják a helyüket. De vajon milyen konkrét hatása van ennek a korszaknak a mai food stylingra? Hogyan inspirálhatnak minket a reneszánsz festmények a modern ételábrázolásban?
A reneszánsz festmények gyakran gazdag, meleg színekkel operáltak. Az aranysárga kenyerek, a mélybordó borok és az élénkzöld zöldségek színpalettája ma is kiválóan alkalmazható food styling során. A festők mesterien használták a színkontrasztokat, ez a technika, amit a modern ételfotózás is gyakran alkalmaz.
(Caravaggio: Gyümölcskosár)
A reneszánsz művészek által használt vizuális technikák ma is meghatározzák a food styling világát.
A reneszánsz festmények gyakran alkalmazták az aranymetszést, amely segít a harmonikus és esztétikus elrendezésben. A food stylingban ugyanez az elv érvényesül, egy jól megkomponált tányér vagy asztali jelenet ugyanolyan vizuális egyensúlyt sugároz, mint egy reneszánsz csendélet.
A reneszánsz művészet egyik érdekessége, hogy a realizmusra törekedett, ezért az ételek gyakran kissé rendezetlenek, természetesek, ami sokkal élőbb hatást keltett. A modern food styling is egyre inkább eltávolodik a tökéletesen beállított kompozícióktól, és a rusztikus, életszerű megjelenítésre fókuszál, ilyen például egy kissé lecsöppenő méz vagy egy félbetört kenyér ábrázolása. A mai ételfotósok, food stylistok gyakran nyúlnak vissza a reneszánsz ihletésű beállításokhoz. A kompozíció, a fények, a textúrák és a természetes hatások mind olyan elemek, amelyeket a mai food stylistok is tudatosan alkalmaznak, hogy az ételek ne csak ínycsiklandóak, hanem művészileg is lenyűgözőek legyenek.
(Floris van Dyck: Csendélet sajtokkal és gyümölcsökkel)